Az olyan határozott, magabiztos megnyilvánulást, mely kerüli az agressziót és a passzivitást asszertív kommunikációnak nevezzük. Jellemzője, hogy a probléma megoldására és nem a szembenálló becsmérlésére, verbális lebirkózására irányul. Ugyanakkor elutasítja a passzivitást is, azaz nem enged teret a kiszolgáltatottságnak.
Sokan úgy vélik, hogy az asszertív kommunikáció vele született képesség: vagy van tehetségünk hozzá, vagy nincs. Pedig ez közel sem így van. Az asszertív megnyilvánulás igen is tanulható Neked is, noha a helyes használatához vezető út kétségtelenül embert próbáló feladat. Ugyanis nem pusztán egy technika elsajátításáról, sokkal inkább egy szemléletmód megtanulásáról van szó, ami gyakran személyiségfejlődéssel is együtt jár.
Az alábbiakban a munkahelyi asszertív kommunikáció sikeres elsajátításához következik két forgatókönyv, amely a helyes és helytelen megnyilvánulásokat is magában foglalja. Figyeld meg, hogy az asszertív magatartás mindkét esetben az egyértelmű kommunikációra és a konfliktus megoldására törekszik, miközben a felek önbecsülése nem szenved csorbát.
1. Szituáció: A csapat megszervezése egy munkafolyamathoz
Egy új értékesítési kampány megtervezését rád és csapatodra bízták. A kollektíva egy értekezleten vitatja meg az elkövetkezendő napok teendőit, az alapvető irányokat. Neked van egy nagyszerű, ám igen merész ötleted a kampánnyal kapcsolatban.
Passzív megközelítés: az ötletet felveted ugyan, de az ellenérvek hatására visszakozol, a legkisebb ellenállás irányába mozdulsz el. Elfogadod, hogy a felvetésed megvalósítására nincs lehetőség, szélsőséges esetben önmagad is meggyőzöd az elmélet helytelenségéről.
Agresszív megközelítés: azonnal bemutatod a „tökéletes” megközelítést, ellentmondást nem tűrő hangon az egyes munkafolyamatok leosztásába is belekezdesz. Ha valaki megpróbál alternatívát javasolni, Te a fejed rázva közlöd: Ez nem fog működni, úgy jó, ahogy én kitaláltam.
Asszertív megközelítés: felveted a javaslatod, majd meghallgatsz minden véleményt, ezt követően felismered álláspontjaid erősségeit és gyengeségeit. Ha nem értesz egyet néhány felvetéssel, azokat tényszerűen és nem személyeskedő hangnemben cáfolod. Igyekszel a win-win helyzet kialakítására, így az értekezlet oldott, feszültségmentes hangulatban ér véget.
2. Szituáció: A megígért béremelés elmarad
A vezetőség azt ígérte, hogy a sikeresen levezetett projektet követően béremelésre számíthatsz. A munkafolyamatot elvégezted, de a vezető azt mondja, hogy a fizetésed emelésére még várnod kell.
Passzív megközelítés: miközben magadban forrongsz, kényszeredetten lenyeled a békát, és a vezetőd felé a következőket kommunikálod: Nem probléma, természetesen megértem, hogy nincs lehetőség béremelésre.
Agresszív megközelítés: miután közölték veled az emelés elmaradásának tényét, bejelented, hogy új munkahelyet keresel, ahol megbecsülik a munkádat. Megemlíted, hogy a konkurens cégnél ilyen soha nem fordulhatna elő, mert ott értékelik az elhivatottságot.
Asszertív megközelítés: megkéred a munkahely vezetőjét, hogy nyugodt körülmények között üljetek le beszélgetni. Kifejted neki, hogy mérhetetlenül igazságtalannak érzed az eljárást, hiszen az elmúlt időben keményen és elhivatottan dolgoztál, lojális voltál mind a céggel, mind pedig a munkautasítással kapcsolatban. Nagyobb átláthatóságot és kézzelfogható célokat kérsz a jövőben, amiből konkrétan láthatod az utat, ami a béremeléshez vezet. Ezzel egyszerre mutatsz rugalmasságot és proaktivitást.
Gondolj úgy az asszertivitásra, ami félúton van a passzív és az agresszív kommunikáció között. Hiszen ha asszertív módon beszélsz, akkor a nézetedet világosan és egyértelműen fejezed ki, miközben tiszteletben tartod mások véleményét.
